A történészek a 7.-8. sz-ra helyezik az első remeték megjelenését.
Az első remete a hagyomány szerint Petrosz (az athoszi) volt, 840-ben. Egy legenda szerint az athoszi partoknál hajózott, amikor hajója egy kikötőnél megállt. Ez számára azt jelentette, hogy ez egy mennyei jel és nem folytatta tovább az útját, beköltözött egy barlangba. Remete életet élt még 50 évig. Több szerzetes is követte, akik 875-ben megalapították az első kolostort Kolovou kolostor néven. (az egyik szerzetes neve volt).
A szerzetesek választottak egy „Protoszt”, azaz első embert, akit vezetőként ismertek el.
Székhelye akkor a Xerxesz csatornája melletti település volt, melyet később áthelyeztek Mesibe, a félsziget központjába. (Ma Karye, athosz fővárosa).
Az első Kolovou kolostor közel egy évszázadig működött, majd a Nagy Lavra kolostor fennhatósága alá került. 885-ben I. Bazileiosz császár aranybullája hivatalosan elismeri Athoszt a szerzetesek kizárólagos területének.
Kijelenteti, hogy csak vallásos férfiak élhetnek itt, nőknek és gyerekeknek is tilos belépni a "Szűz kertjébe".
Az első nagy kolostort (Megiszti Lavra) 936-ban Athanasios Athonitis alapítja. Athanasios, II. Nikiforos Fokas gyerekkori barátja és tanácsadója volt. Az egyre épülő kolostorok és szerzetesi közösségek, remeték még szervezetlenül éltek. Az aszkéta életet teljes magánynak, és a világi életből való kivonulásnak tekintették. Athanasios szervezte meg a kolostor élet szabályait, ami nagy ellenállásba ütközött. Azzal vádolták Athanasiost, hogy a világi életet hozta be a szerzetesi területre és a császár ellen fordultak.
971-ben ezért Tzimiski János császár kiadta az első Tipikont, ami elismerte a nagy kolostorok jogait. Ebben határozták meg Athanasios szabályait és a szerzetesi életet. Elismeri a Protosz fennhatóságát, őt az apátok gyűlése választja, aki minden más hivatal feladását követően átveszi az Athoszi-szerzetesek egész állam uralmát Karyesben, a régi "Mesi" székhelyén. Szabályozták még a kolostorokban való életmódot, valamint a magányos, kolostoron kívül lakó szerzetesek viszonyát a hozzátartozó kolostorral.
Ez a kecskebőrre írt dokumentum irányítja ma is Athoszt. A bizánci császárok, orthodox uralkodók és arisztokraták sok kolostort alapítottak. Athanasios 1000-ben meghalt, addigra már kb. 180 kolostor volt a félszigeten.
Az első Tipikon nem szabályozta a tulajdoni viszonyokat, így sok szerzetes kereskedni kezdett a kolostorok birtokaival. Konstantinos Paleologos (Monomachos) császár ezért gyűlésre hívta a kolostorok képviselőit. Az egy héten át tartó gyűlés eredményeként, 1046-ban kiadta a II. Tipikont. Ebben szabályozták a szerzetesek gazdasági kapcsolatait a kolostorokkal, valamint kitiltották a nőket, a szakáll nélküli gyerekeket, az eunuchokat, de még a nőnemű állatokat is. Kivétel ez alól két kolostor volt, a Nagy Lavra, ahol 700 szerzetes élt, valamint a Vatopedi kolostor ahol a kenyeret készítették.
Ez a két kolostor tarthatott teheneket.
Az 1060-ban kiadott aranybulla szerint a látogatás feltételhez kötött a mai napig is.
- Személyre szóló látogatási engedély, amit a Külügyminisztérium
Egyházi Osztályán lehet igényelni
- A nők máig nem kaphatnak engedélyt
- Éjszakára csak az maradhat, aki elmúlt 18 éves és bizonyítani tudja, hogy vallási, vagy tudományos okok miatt szeretne vendég lenni.
Információ a kolostorok látogatásához:
http://mountathosinfos.gr/pilgrims-informations/
A bizánci császárok védelmét élvező kolostorokban idővel hatalmas vagyont halmoztak fel az egyébként szabályozottan szerény életmódot folytató szerzetesek, így a területre a keresztes lovagok és a kalózok is szemet vetettek.
1204-ig, a latinok folytonos kalóz támadásai, nemcsak kifosztották a kolostorokat, de a szerzeteseket is megkínozták, vagy megölték.
Az életben maradt szerzetesek a hegyekbe menekültek. Ezért is alakult ki a ma is látható építészeti mód: a kolostorok a főtemplom köré épültek és vastag falak védik őket a külvilágtól.
Andronikos uralkodása alatt az egyház jelentősége és befolyása nőtt, különösen a szerzetesség hatása. 1312 novemberében kiadott aranybulla az athoszi kolostorokat Konstantinápoly Patriarchátusának joghatósága alá helyezi.
Az egymást követő bizánci császárok, a szerb uralkodók is adományokat nyújtottak, ezzel segítették az Athosz-hegyet, hogy visszatérjen a korábbi dicsőségére.
A 15.-16.sz.-ban élte fénykorát, akkor 40 kolostorban kb. 4000 szerzetes élt.
1453-ban, Konstantinápoly bukása után, az athosz-hegyi szerzetesek elismerték a szultán fennhatóságát, adót is fizettek neki.
Ezzel a lépéssel nemcsak az életüket mentették meg, de az ortodox világból ide özönlő szerzetesekkel, Athosz az egyházi élet központja lett a következő 400 évben. Megalapították az Athanasios Akadémiát, ami máig működik. A Nagy Lavra kolostorban 1754-ben elindult az első nyomda. Bekapcsolódtak az 1821-es görög nemzeti felkelésbe, ezért a törökök több ezer katonával megszállták a területet.. Végül 1912-ben a többi észak-görögországi településsel a görög királyi flotta őket is felszabadította.
Az ezt követő politikai változások miatt, hogy megtartsák függetlenségüket, 1913 októberében összegyűltek a kolostorok vezetői, aláírtak egy Szent Határozatot.
A Szent Bizottság Athénba utazott és átadták a görög királynak az Athosz-hegy, görög államba történő beillesztéséről szóló állásfoglalást.
1923-ban a Lausanne-i békeszerződés biztosította számukra a függetlenséget és semlegességet. A Szent Közösség kérésére ez világi törvény lett, 1953-ban a hivatalos lapokban is megjelent. Ez a törvény kimondja, hogy a tiltott belépés megszegése legalább két hónap és legfeljebb egy év börtönbüntetéssel sújtandó, amit pénzbüntetéssel nem lehet megváltani.
Ma is külön állammal rendelkezik a görög államon belül.
Görögország Európai Uniós csatlakozásakor 1981-ben külön kikötötték, hogy a csatlakozással a függetlenségüknek meg kell maradni. Komoly befolyásuk van Görögország politikai, társadalmi életére. Pl. Kötelező oktatás a vallástörténet.
Ma már csak 20 kolostor működik, 17 görög, egy orosz, egy szerb és egy bolgár.
Az athoszi szerzeteseknek csak egy része lakik a kolostorokban, a többiek számos elnevezésű kisebb remetelakokban, vagy nehezen megközelíthető barlangokban élnek.
Ilyen a 12 szkíti, számos kellion, kalivi, kathizma és iszihasztirio.