Az egyik legrégebbi kolostor 200 m magasan áll.

 A hagyományok többek között Poulheria császárnőt említik   424-ben, de hiteles dokumentumokban  a 10. sz.elejét említik,  Szent Pál Xiropotamou által, a Nagy Lavra kolostor megalapítása utáni években.

Pál Xeropotamitis szerzetes volt, aki a kolostor első apátjaként saját szerzetesi szabályokat állított fel, nem követte  Athanasios  közösségi szabályait. 

A kolostort a 40 Mártírnak szentelték, de írásokból  a Szent Nikiforosz Xeropotamis neve is előkerült.

A 11. sz.-ban a délnyugati oldal legnagyobb kolostora volt, határai a mai Iviron kolostor és Dyonisiou kolostorig nyúltak. Az idő múlásával területük csökkent, de még így is hatalmas, magában foglalva egy hatalmas vadgesztenye erdőt. A 12.-13. sz.-ban élte fénykorát. Később a frank uralom és a kalóztámadások gazdasági válságot okoztak, majd  1275-ben Mihail Paleologos aranybullája szerint jelentős adománnyal támogatta.

1280-ban II. Andronikos császár aranybullában határozta meg a kolostor határait és a nagy tűz utáni károkban jelentős anyagi támogatást biztosított.

A 14-15. sz-ban bizánci császárok és szerb uralkodók folyamatosan támogatták a kolostort, ebből épült meg a fallal körülvett magas torony, a Szűzanya kápolnája és 1445-ben átépítették a főtemplomot is.

A török időkben sok támadást szenvedtek el, kétszer is felgyújtották a kolostort. Maguk a szerzetesek újították fel, adományokból, amit a dunai országok vezetőitől gyűjtöttek. 1517-ben Selim szultán látogatott a kolostorba. 

 A 40 Szent Tanú ikonján meglátta a harcosok arcát, akik segítettek neki  megnyerni egy csatát Egyiptomban. Ezért parancsba adta, hogy 40 gyertya égjen 40 napig. Kiváltságlevelet és rengeteg ajándékot is kapott a kolostor, annyit, hogy a következő 150 évben független tudott maradni.

A 18. sz-ban újabb tűz pusztított, Daponte szerzetes elindult adományt gyűjteni. A 8 éves kitartó munkája eredményeként felújították az egész kolostort és újépületekkel is gazdagodott.

1950-ben és 1973-ban is tűzkárt szenvedett, ekkor pusztult el a 40 Mártír ikonja is. Az újjáépítésben a Görög állam segített.1981 óta újra működik a szerzetesi közösség.

 Főtemploma 1761-ben épült, aranyozott fafaragott ikonosztázzal, csak 20 évvel később festették meg falait. Szent Demeter egész alakos  képe, valamint Gábriel és Mihály arkangyalok képe díszíti. Érdekessége hogy észak felé néz. 

Itt  őrzik a világ legnagyobb Szent Kereszt darabját, számos értékes ereklyét, a 40 Mártír csontjait és egyéb szentek maradványait. 16 kápolnája van,  ebből  9  a kolostoron  kívül.  Gyógyszertár, kórház, cipész, gyertyakészítő, varroda stb.  működik falai közt.

Könyvtárában  409  kézirat, ebből  20 pergamen, és nagyjából  5000 nyomtatott könyv található. 

 Ma  30 szerzetesnek ad otthont.