Sithonia

A középső nyúlványon már egy kicsit változik a táj, szinte az egész félszigeten az Ithamos-hegység húzódik. Nevét a 2000 éves itamos tiszafáról kapta, legmagasabb csúcsa 811 m, a helyiek Astrapokommeno-nak nevezik.

A félsziget szintén az ókortól lakott volt, majd a középkortól az athoszi kolostorok tulajdonát képezte, egészen 1922-ig, amikor a kis-ázsiai menekülteknek adományoztak falvakat.

Kasszandrával ellentétben itt csendesebb, inkább halászfalukból alakult nyaralóhelyeket találunk kis falvakban. Hatalmas, mindennel ellátott campingek is ezen a területen alakultak ki.

Vannak üdülőhelyek is pl. Sarti. Unatkozni itt sem lehet az aktív pihenés választók bérelhetnek hajókat, vagy kismotorral végig lehet menni a hegyi utakon, és búvárkodásra is van lehetőség.

A toroneosi-öböl partján haladva első nagyobb város Nikiti.

Nikiti

Az őskortól kezdve lakott város, Hérodotosz Galypsos ősi városaként említi. Történészek a római Fyskella városaként azonosították. Neve eredete a 13. sz-ból származó, a Xenofontos kolostor birtokainak számbavételéről szóló dokumentumokban Neakitou földjeként említik.

A mai Nikiti a 14. sz-ban kezdett kialakulni, majd a 15. sz-ban a megnövekedett lakosság önálló faluvá fejlődött. A török uralom alatt Sithonia legnagyobb településévé vált. A hagyományos mezőgazdasági termelés mellett mézet termeltek és selyemhernyókat tápláltak a selyemkészítéshez egészen az 1821-es szabadságharcig, amikor a törökök földig rombolták a várost.

 Óvárosában még láthatók az 1830-as években készült házaik, az 1867-ben épült Agios Nikitas templom. A templom mérete tükrözte a város gazdasági és lakossági bővülését. Minden társadalmi esemény a templom körül zajlott. Szeptember 15-én (Szent Nikita napján) minden évben zarándokok érkeztek Halkidiki minden részéből és természetesen a kereskedők is hozták áruikat. Ezekből az ünnepségekből alakultak ki a mai “falunapok”, görögül “panigirik”.

Ha van egy kis időnk érdemes meglátogatni a tengerpart közelében az 5. sz.-ból megmaradt Sofronios bazilikát. a közel 50 m hosszú épület érdekessége a mozaikpadló, amin két szarvas a szökőkút felé néz, és az életforrásból iszik. Megmaradtak még a márványoszlopai, amik a tetőt tartották.

 Nevét az 1980-as években a feltárásakor talált feliratról kapta.  A mai 4000 lakosú város főleg a méztermeléséről híres. A főút mellett betérhetünk egy-egy mézet áruló boltba ahol meg is kóstolhatjuk a különleges mézeket pl.: erdei méz, fenyő méz, kakukkfű méz, gesztenye méz és a nálunk kevésbé ismert narancsméz. Találunk még olajbogyót és olíva olajat is.  

Péntekenként a városban egy nagy heti piac is működik ahol a zöldség-gyümölcsön kívül minden más is kapható a ruha, cipő, háztartási dolgok mellett fűszer-és gyógynövényeket is találunk.

Nikit tengerpartja is lenyűgöző, kb. 2 km hosszú, lassan mélyülő. Alkalmas kisgyermekes családok számára is. Végig a part mentén kis kávézók, éttermek találhatók amelyek napágyakat ernyőket is biztosítanak.

Neos Marmaras

Az Itamos hegy három dombjára épült amfiteátrum szerűen, ezért olyan érzést kelt mintha egy szigeten lennénk. Bizánci kori feljegyzések Malampani néven jegyzik. Akkor, mivel feltehetőleg fontos város volt fallal vették körül. Később az athoszi Agios Grigoriou kolostor birtoka lett, ekkor olajfákkal telepítették be. Mai nevét az 1922-ben a propontosi Marmarasbol ideérkező menekültektől kapta Neos Marmaras (Új Marmaras). Ők kezdték el kemény munkával és az Amerikába került honfitársaiktól kapott anyagi segítséggel újjáépíteni a várost. Ebből a segítségből épült az iskola és 1937-ben az első templom az Arkangyalok tiszteletére.

Az első menetrend szerinti járat Thesszalonikiből 1946-ban indult, elsőként a félszigeten, rendes úthálózat csak az 1950-es években lett kész. Csak 1975-ben lett vízhálózatuk. Az első nagyobb áruház 1980-ban épült, ennek a földszinti részében kezdett el működni a gimnázium. Neos Marmaras volt Sithonia első városa az 1970-es évek elején ahol a turizmus lett az új gazdasági irány, akkor, amikor a környező városok hagyományos mezőgazdasági települések voltak.

A közelben felépült Porto Carras üdülőkomplexum építése új lehetőségeket teremtett a térségben. Sokan találtak munkát a turisztikai szektorban, mások pedig a saját turisztikai vállalkozásukat kezdték el. Az athoszi Grigoriou kolostor birtokait vállalkozok vették át, strandszállókká, kempingekké, vagy luxuslakóházakká alakították át. Jelenleg kb. 3000 lakost számlál. Kikötőjéből csodás hajókirándulásokat tehetünk a toroneosi-öbölben. Csütörtökönként pedig  nagy heti piac várja az érdeklődőket Neos Marmaras kikötőjénél. Ha a környéket is megismernénk egyszerűbb, ha a kikötőből induló “kisvasút”-at vesszük igénybe, amivel a 350 m. magasan fekvő kis faluba Parthenonasba is feljuthatunk. Megéri ezt a kis falut is megnézni.

Parthenonas

Ősi település az i.e. 10.sz.-ból.  A néhány éve felfedezett szentély és a kerámiák is ezt bizonyítják. Első írásos említést Hérodotosz, Halkidiki görög kolóniáinak leírásában találtak. Parthenopolis néven, bár ez nem bizonyított.

A település egykor ideális búvóhely volt a kalózok elől.

A török uralom idején sokan elhagyták a várost, nagyobb védelem reményében, majd később mikor Neos Marmaras fejlődésnek indult elnéptelenedett és szellemvárossá vált.  Abban az időben sok épület megrongálódott. Ennek ellenére egyedülálló építészettel rendelkezik és kiválóan őrzi a múlt század hangulatát.

Az 1990-es években főként külföldiek kezdték felújítani a kőházakat, tavernákat, éttermeket, vendégházakat és szállodát is építettek. Romantikus hegyi úton, macskaköves utcáin kőből készült házak mellett juthatunk a tetejére.

Látnivalói az 1837-ben épült Agios Stefanos kápolna, a régi iskola épületéből átalakított  Folklór Múzeum és egy szeszfőzde, ahol a hagyományos görög italt,  az Ouzót készítik. A legtetején találunk egy éttermet csodás kilátással, visszafelé pedig megállhatunk az ajándékboltnál, hogy valami igazán különleges helyi érdekességgel térjünk haza.

Neos Marmarasba visszaérve, a tengerparti úton tovább haladunk Toroni felé. Útközben jobbra egy kis szigetet látunk, a helyiek csak teknősbéka szigetnek hívják

Kelyfos - Teknősbéka sziget

Ma már lakatlan kis sziget 1,5 km hosszú és 700m széles. Becenevét az alakjáról kapta, bár nem mindenhonnan, de az úton Toroni felé, ha jobbra néznek egyszer csak meglátni teknősbéka formáját.

A szigeten római település nyomait találták, valószínűleg stratégiai pont lehetett az ókortól a II. Világháborúig. 148 m magasra emelkednek ki a tengerből, meredek sziklákkal és a tenger vájta barlangokkal igazi hamisítatlan természet. Leginkább sirályok lakják. 

 Amikor a háborúban és utána kevés volt az élelem a helyiek ide jártak sirálytojásokat gyűjteni. Mostanság inkább a búvarok kedvelt merülőhelye.

Neos Marmarast elhagyva szinte azonnal, a főút mellett jobbra találkozunk a Porto Carras üdülőkomplexum bejáratával, kicsit tovább haladva megállhatunk egy kis borkóstolóra, vásárlásra.

Porto Carras

Az üdülőt Janis Karas álmodta meg még 1963-ban, amikor Athosz felé hajózva egy viharba keveredett és egy közeli öbölben talált menedéket. A vihar elmúltával meglátta a természet kínálta lehetőséget a fehérhomokos, zölddel körülvett öbölben a luxus üdülőkomplexum lehetőségét. Az előkészületek három évig tartottak, a Bauhaus stílus kitalálója maga Valter Gropius kezdte el a tervezést.

A következő években Sithonia szimbóluma lett a több hotelből és vendégházból álló egység. Politikusok, a királyi család tagjai, művészek látogatták, ezzel az egész világon elterjedt a híre.

A 4500 holdas területen saját jachtclub  és kikötő, helikopter fel-és leszállópálya, golfpálya, tenisz, labdarúgás, lovaglás. kaszinó, vízi sportok, szabadtéri színház és még sok minden más is található.

Wellness § Spa központja méltán világhírű. Tengervizes kezelései (Thalassotherápái) ősi helyi praktikákra alapulnak, melyeket a régészek agyagtáblákra írva fedeztek fel. A tengervízkezelést még Hippokratész terjesztette el a világban és itt a vendégek élvezhetik egy igazán impozáns környezetben a kezelések széles skáláját. Termálfürdők, méregtelenítő kezelések, szaunák gyógynövényes gőzben, valamint a legmodernebb kozmetikai kezeléseket is lágy zene mellett. Már az ókori görögök is azt vallották “ép testben ép lélek” és a zene is képes testet és lelket gyógyítani.

1999-ben az Olympiai Műszaki Csoport vásárolta meg a területet korszerűsítette  és teljesen felújította az összes létesítményt. Ma már az Európa Történelmi Szállodai csoport tagja.

Az út másik oldalán láthatjuk a mintegy 4700 hektáros szőlőültetvényeket valamint egy kis bemutatótermet a híres Porto Carra boraival. Itt nemcsak kóstolni lehet a nemzetközi díjakat is nyert borokból, akár vihetünk magunkkal is megszépítve a nyári naplementéket.

Tovább haladva utunkon egy kis öbölben találjuk Toroni falut.  Csendes kis falu, 2,5 km hosszú, homokos tengerpartjával, lassan mélyülő vizével a családok kedvenc strandja.

Toroni

Az ókori város i.e. 8.-7. sz.-ban alakult, az Evia szigetről, Halkidáról érkezett gyarmatosítókkal. I.e. 480-ban a görög-perzsa háború alatt szövetségesei lettek a Xerxes vezette perzsáknak, majd később az athéni szövetség tagjává vált. A peloponnészoszi háborúk idején Thukididész írása szerint, színhelye volt az athéni- spártai harcoknak. Ekkor Athén erődöt építtetett, hogy megvédje a területet a spártai támadásoktól. A háború után csatlakozott a Chalkidiki szövetséghez és sokan Olynthos városába költöztek. Mikor II. Philipposz meghódította Olynthoszt és lerombolta, a város a makedón királyság része lett. I.e 168-ban római katonák szálltak meg. A bizánci korszakban az athoszi kolostorok birtoka lett. A 15. sz.-ban a sorozatos kalóztámadások miatt a lakosok a közeli Sykia városába menekültek. A 17. sz.-ban visszatértek, új települést építettek, mely a történelmi helytől északra fekszik. A 20. sz. elején a törökök lerombolták az ősi város történelmi emlékeit, hogy a köveket felhasználják a Thesszalonikből Konstantinápolyba vezető úthoz.

1975-ben végzett ásatások egy tornyot és az Akropolisz falait,  néhány romot az ókori városból, valamint ókori temetkezési helyet fedeztek fel, ahol urnákat is találtak. Az ókori város kikötőjének romjait a tengerben néhány méterre a felszín alatt tálalták, ezért Toroni azon kevés területeknek az egyike ahol tilos a búvárkodás. Mára sajnos csak a torony maradt meg a strand végén, de ez sem látogatható.

Porto Koufo - Süket öböl

Görögország legnagyobb természetes kikötője elsősorban elhelyezkedéséről kapta a nevét. Itt a tenger még a legharagosabb állapotában is nyugodtnak látszik. A kikötő két partján magas sziklák védik, bejárata szinte alig látszik mindössze 300 m széles.

Az egyedülálló, természetes öböl mindig fontos stratégiai pont volt, már a kalóztámadások idején is. A II. Világháborúban a német tengeralattjáró csapatok használták, egyrészt jól el tudtak bújni a repülők elől, másrészt innen tudták őrizni az öböl bejáratát a sziklákon elhelyezett fegyverekkel.

 Ma egy csendes kis halászfalu, kikötővel, éttermekkel, szállással. A víz a parton lassan mélyül ezért a kisebb gyermekekkel is élvezhető.

Porto Koufo után fordul az út, lassan áttérünk a félsziget másik oldalára, az athoszi-öböl partjaira.

Közben, bár az út mellette megy el, Sithonia legnagyobb faluját is érinthetjük. Közigazgatási központként funkcionál a félsziget legnagyobb faluja Sykia.

Sykia

A bizánci kortól vannak feljegyzések a területről, akkor az athoszi Nagy Lavra kolostor birtokaként még Longos néven tartották számon. Mai neve eredetére több változat is kering, az egyik  egy ősi fügefára utal (görögül a füge sika), a helyiek viszont a görög skia, azaz árnyék szóról mesélnek, mely szerint az athoszi hegyek árnyéka vetül a falura. Keletkezése azonban ismeretlen, de a közelben található Koukos dombon feltárt romok azt mutatják, hogy már az ősi időkben is lakott volt.

A török időkben a falu szoros kapcsolatot ápolt a kolostorokkal, erősen részt vett az 1821-es szabadságharcban, ami akkor elbukott és a törökök felgyújtották a falut.

Sykia volt a Halkidiki utolsó faluja, aki kapitulált. Ekkor sokan menekültek dél-Görögországba. 1912-ben sikerült felszabadítani, a többi észak-görögországi területtel együtt. 

A faluban mintha megállt volna az idő, a turizmus csak kismértékben van jelen, inkább az állattenyésztés és a mezőgazdaság jellemzi. Klasszikus építészeti stílusban megmaradt házak, az Agios Athanasios templom 1814-ben épült, de 1856-ban elpusztult, majd újra restaurálták láthatók.

Érdekes hogy a lakosok dialektusa eltér kicsit, a hanglejtésük is keményebb, mint Halkidiki többi részén. Hagyományaikat ápolják.

Folytatva utunkat elérkezünk Sithonia talán legismertebb üdülőhelyére, Sartiba

Sarti

A faluról Hérodotosz ókori író is említést tesz az 5. sz.-ban, a görög-perzsa háború alatt -  mint írja - a perzsák a falun is keresztülmentek.

A falu az ősi Sarte város helyén található. A 14. sz.-ban az athoszi Agiou Pavlou Xiropotamou kolostor birtoka lett, egy kis településsel Sartis néven, de a 17. sz.-ban elnéptelenedett. 1922-ben a Márvány-tenger egy kis szigetéről, Amfissából menekült kis közösség megkapta a kolostortól a területet és Nea Amfissa néven új falut alakítottak ki a romok felett.

A helyi lakosok elmondása szerint több területet is megmutattak nekik, de egyik sem hasonlított az elhagyott otthonukra. Ám amikor meglátták a hosszú tengerpart mellett elhúzódó kis falut, szinte méretre is ugyanolyan volt, mint ahonnan menekültek. A házaikat is ugyanabban az elrendezésben építettek fel, mint az elhagyott falujukban.

A kolostorok segítségével és sok munkával sikerült pontosan olyanná megépíteni, mint amit hátra hagytak. 

Sokáig el voltak zárva a világtól, mivel az úthálózat csak az 1960-as években ért el hozzájuk, vezetékes víz pedig csak a 70-es években. Óvoda, iskola és művelődési ház is működik a faluban.

 Nagyjából 1000 lakost számlál, nyári szezonban a turisták száma eléri a 20.000 főt.  Az óvárosi részen még ma is látni néhány házikót az 1930-as évekből. Egyetlen látnivalója a domboldalra épült  Nagyboldogasszony templom, a falujukból hozott Szűz Mária ikonnal mára zarándokhellyé tette a falut.

A helyiek elmondása szerint az ikon csodákra képes.

"Amikor indulásra készen álltak a hajók a menekülésükhöz, a hajó, amin az amfissai lakosok voltak nem akart beindulni, míg valakinek eszébe jutott, hogy a templomból elhozza az ikont. Miután az ikon feljutott a hajóra egyszerűen elindult a hajó es megmenekültek." Minden évben augusztus 15-én  “ Mária mennybemenetelének” ünnepén sokan zarándokolnak ide. Azon a héten a faluban nagy vigasságok vannak, igazi búcsú hangulat.

A mai Sarti már rengeteg féle szállással, kirándulási lehetőséggel, Vizi sportokkal, búvárkodással vonzza a turistákat.

Orange Beach - Narancspart

Az athoszi öböl partjain rengeteg kis öböl, félreeső strand található, az egyik ismertebb Sartitól néhány km-re eső természetes strand az Orange Beach,(Narancspart), vagy Kavourotripes ahogy a helyiek nevezik. Itt a parton egy művész a sziklába vájt szobrait hagyta örökül, bár egy affér után próbálta megsemmisíteni.

A strand közkedvelt volt a művészek körében, ma már az itt strandolókat  egy büfé is várja. 

A strand mellett naturista strand is működik.

Folytatva utunkat két nagy campinggel (Armenistis és Kalamitsi) találkozhatunk, melyek minden igényt kielégítenek.

Vourvourou

A következő település Vourvourou, Halkidiki olyan üdülőhelye, amit elsősorban görögök látogatnak. Thesszaloniki közelsége miatt a helyi tavernák kínálta tengeri étkek, a kristálytiszta víz és gyönyörű kilátás mellett a hely nevezetességei közé tartozik a Kriftos- öböl, mely egykor a kalózok búvóhelyeként szolgált.

Az öböl neve a görög krifto (bújócska) szóból ered. További érdekessége egyedülálló korallzátonya a “Nagy Fal” (Megas Tichos), és a Karidi Beach, azaz diópart.

Hogy mikor alakult az ismeretlen, 1974-ben folytatott ásatások egy kolostor romjait fedezték fel egy kápolnával. Az ősi falak és erődítmény romjai a korai bizánci korra emlékeztetnek.

Vourvourouból hajóval átjuthatunk a Diaporos szigetcsoport partjaihoz. Érdekesség, hogy Görögországban több mint 2000 szigetből kb. 200 lakott. Diaporos településein i.e. 3000-ből a korai bronzkorból találtak épületek nyomait, néhány edénydarabot és koszorúköveket. Ma már teljesen lakatlan, ezért csak hajóval közelíthető meg.

Néhány km-re egy pici kikötővel találkozunk Ormos Panagias faluban. Innen is indulnak hajókirándulások az athoszi kolostorokhoz. Néhány kiadó ház és több kis taverna, ahol a tengeri és halételeket kóstolhatjuk meg.

Sithonia utolsó nagyobb városa Agios Nikolaos 2,5 km-re található.

Agios Nikolaos

Feltételezések szerint az ókori Singos városa területén épült, eredetileg az Evia szigetről érkező telepesek alapították. A perzsa háborút túlélték, később Perdikkasz király elrendelte, hogy az egyre növekvő Olynthosz városában telepedjenek le. A faluban az ókori település bizonyítékaként egy bizánci erődítmény romjai láthatók, a 14. sz.-ból. A falu eredetileg a tengerparton állt, de feltehetőleg a sűrű kalóztámadások miatt a félsziget belsejébe húzódtak vissza, a Karvounas hegy 546 m-es magasságában. A török időkben Szent Péter és Szent György ikonjaival a szomszédos Ormos Panagias faluba zarándokoltak, ez az esemény tette lehetővé a titkos információk cseréjét a megszálló hatalommal szemben.

Lakossága két faluból érkezőkből tevődik össze, a közeli Agios Georgios és a peloponnészoszi Mani falu lakosságából. 

 Farsang hétfőjén búcsú hangulat van a faluban, majd Július 26-án Agia Paraskevi, a falu védőszentje tiszteletére háromnapos kulturális fesztivált rendeznek. Épületei klasszikus kőépületek.

Útközben  Athosz felé tehetünk egy kis kitérőt Stagira városához.