A nyugati oldal első kolostora az Agiou Pavlou, azaz Szent Pál.

Az írások szerint a 10. sz.-ban épült, alapítója Pavlosz Xeropotamitis.

Dokumentumok szerint több neve is volt, talán azért mert mielőtt megépült a kolostor, több kellionban laktak a szerzetesek és mindegyiknek saját maguk adtak nevet.  A kolostor egy kis Szűz Mária kápolna romjaira épült.

1108-as dokumentum szerint, az  első főtemplom az  épületegyüttes emeletén épült, a Szűzanyának szentelték.

A  140  m magasan levő kolostor határait az 1257-ben  Michael Paleologos által kiadott aranybulla határozza meg.

A katalánok a 13. sz-ban lerombolták, csak a kellionok maradtak meg, és elnéptelenedett, majd a 14. sz-ban  szerb szerzetesek építették újjá.

A 15. sz-ban  szerb és bizánci uralkodók adományai jelentősen növelték anyagi forrásukat. Ekkor  épült a második főtemplom, Szent Györgynek szentelték. 1469-ben Brankovits Mara szerb uralkodó lánya és  I. Murat török nagyvezér felesége hatalmas adománnyal ajándékozta meg a kolostort, ahol akkor többnyire szerb szerzetesek laktak.

A történelmi emlékeket Erkel Ferenc Brankovits György operájából is ismerhetjük.

 Mara adományai között 8 szerb falu, számtalan megművelhető földterület Propontia kikötőjétől,  egész Halkidikben, és egy torony, amit a tiszteletére Maravitsa-nak neveztek el.

Ajándékait személyesen akarta elvinni a kolostorba, de a legenda szerint, miután kiszállt az arsanasnál és elindult a kolostor felé, egy égi hangot hallott, amely azt mondta neki, hogy ne menjen tovább, mert itt Athoszon egy másik királynő, Isten anyja van. 

 Mara  azonnal megállt, és itt adta át értékes ajándékait,  a Három Királyok Jézusnak adott ajándékát és a Szent Kereszt legnagyobb darabját.  Az esemény emlékére később kápolna is épült.  

Ezt követően a dunai országok, görög és román uralkodók adományaiból fejlesztették, újították a kolostort.  A 17. sz.-ban  200 szerzetes lakta.

A török uralom alatt területe jelentősen csökkent, az adók miatt kénytelenek voltak eladni egy részét. A szabadságharc éveiben elnéptelenedett,  majd  1839-44-ig megépült az új főtemloma.

Az építkezés 1844. április 23-n Szent György napján ért véget.

Falai márványból készültek, egy Athanasios Athonitis (a Nagy Lavra kolostor alapítója)  freskóval. 14 márványoszloppal, és az 1822-ből Velencéből származó 6 réz gyertyatartó található benne. Boldogasszonynak  lett szentelve. 

Harangtornya  a hatodik szinten található.

9 kápolnája van, ebből a legrégebbi a Szent György, melyet 1555-ben  krétai festők díszítettek.

1901-ben újabb tűz pusztított,  majd  1911-ben árvíz, de mindent felújítottak.

Falai között több műhely is működik, vas, - és fa munkálatokhoz, szerkesztőség,  az ideérkező munkásoknak szállás, stb. 2 szkíti, 3 kellion, kettő kathizma, és 6 iszihasztírion tartozik hozzá, ezekben kb. 65 szerzetes él a kolostoron kívül és kb. 35 a kolostorban.

Kikötője az Arsanas egy 1882-ben épült, kétemeletes épülettel kellionokkal és konyhával a tengerparton helyezkedik el.

A számos szent ereklye közül a legértékesebbek a Szűzanya ikonja a 14. sz-ból, vagy Szent György ikonja. 

Könyvtárában 495 kézirat és 12.500 nyomtatott könyv található.