A 14. sz-ban épült, 1400-as dokumentumok arra utalnak, hogy Grigorios aszkéta és tanítványai alapították.

A legkisebb kolostor volt, csupán egy templom, négy kápolna, raktár, ebédlő, kórház és néhány kellion a kolostor körül.

Moldovai uralkodók adományai segítségével tartotta fenn működését. 

Sűrű kalóztámadások és a természeti csapások miatt a kolostor elnéptelenedett.

Sok dokumentum semmisült meg, az 1500-as és 1761-es tűzvészben. 

Joakim szerzetes az Agia Anna szkítiből felvállalta, hogy újjáépíti a kolostort.

Elindult megszerezni a szükséges pénzforrást. Konstantinápolyban találkozott a szultánnal, aki annyira lenyűgözött a térdig érő szakálla és a bölcsessége, hogy azonnal jelentős adománnyal támogatta. Ebből és egyéb adományokból épült ujjá a kolostor. Joakim lett a második alapító.

A szabadságharc (1821) után a kolostor elszegényedett, a törökök megszállták a szigetet és a szerzetesek kérték a Nagy Lavra kolostor védelmét, így elnéptelenedett.

1840-ben elindult újra a közösségi élet, első igoumenos (apát) Neofitou lett.

1852-ben az Agios Pavlos kolostor dékánja vette át az irányítást, az akkor 29 éves Simeon. Az ő irányítása alatt kétszer akkorára nőtt a kolostor területe.

Főtemplom az utolsó nagy tűz után 1751-ben épült, Szent Miklósnak lett szentelve.

Falait 1775-1779 között festették, a kolostor történetét mesélik el.

Említésre méltó Szent Grigoriou kápolnája, kupolája faborítással készült, gazdagon díszítve az Ószövetség és Újszövetség jeleneteivel. Athosz egyik legértékesebb művészi értéke. Harangtornya 5 emeletes épület, 1500 körül épült, tíz haranggal. 

A kolostornak 14 kápolnája van, kórház, fogorvos, gyertyakészítő üzem, könyvkötő üzem, tárolóhelységek stb. Az északi szárnyban őrzik a Szent Kereszt két darabját, számos 16-17.sz-i ereklyét, több mint 100 szent maradványait. 15-17.sz-i ikonok közül a Szent Miklós ikon a legérdekesebb. Szent Miklóst napégette bőrrel, és szélfútta hajjal, mint egy tengerészt ábrázolja.

Könyvtárába 287 kézzel írt kódex, (ebből 11 pergamen), 20.000 nyomtatott könyv, melyek között megtalálható Hermasz ,Poimen” (Pásztor) műve is a 2. sz-ból, bár görögül íródott sokáig csak latinul volt olvasható. 1855-ben egy látogató fedezte fel az eredetit.

 Ma 75 szerzetesnek ad otthont.