Szent Demeter bazilika - Agios Dimitrios

Az épület öthajós bazilika, hossza 43 szélessége 33 m, az ország legnagyobb temploma. Nevét Szent Demeterről kapta, aki a város védőszentje is.
Belső terét 4 sor márványoszlop osztja öt részre, főhajójának középső és belső részén lévő márványoszlopok még az eredetiek. Különböző színű márványból készültek (pl.zöld), az oszlopfők szélfútta akantuszleveleket és kos fejeket formáznak.
 A bejáratnál lévő márványfal maradványok szintén az eredeti templomból maradtak meg. A főhajó a legmagasabb, mellette a 2-2 mellékhajó magassága fokozatosan csökken. Egy mellékhajó szélessége pontosan a fele a főhajóénak.

A korai bizánci korban a templom belső terét mozaikokkal díszítették, az egyik  mozaik a 9. sz.-ból, a szentély előtt balra látható. A kriptához vezető lépcső előtt találjuk a szentelt vizes kutat, aki szeretne, innen tud haza is vinni.

A szentély alatti kripta középső részén található kútba dobták Dimitriosz meggyilkolt testét, a falból egy kis csövön keresztül a gyógyító erejű, illatos olaj egy kis medencébe folyt.  Ma kőtárnak használják a kriptát, az egykori római út és fürdő maradványait láthatjuk.

1986-ban a bazilikán belül kis márványkápolnát építettek, elkészült egy színezüst koporsó is az ereklyék számára. Az eredeti márványkoporsót is csak ekkor restaurálták a tűzvész után és egy mellékkápolnába helyezték. A kápolnában, üvegvitrinben zsinórokon kis ezüstlapocskák- adományok, amiket a forrásvíz által meggyógyult emberek helyeztek el Dimitriosz számára​.

A kápolna modern képein Szent Demeter mártírhalálának történetét ábrázolták, előtte egy üstben a csodatévő olajjal bárki megkenheti magát.

A kijáratnál egy hatalmas ikon a két hittérítő testvért Cirillt (bizánci filozófus, hittérítő, nyelvtudós, a szláv írás megalkotója) és Metódot ábrázolja amint a Szent Szláv Egyházat tartják kezükben, amit ők alapítottak.  II. János Pál pápa 1980-ban szentté avatta mindkettőt.

Szent Demeter legendája:

Dimitriosz a 4. sz. elején, egy keresztény, arisztokrata családba született. 19 éves korában Galériusz császár katonái közé állt, miközben a császár a keresztényeket üldözte. Saját katonatársai fogták el és vitték abba a római fürdőbe, ami a mai bazilika helyén állt, majd itt halt mártírhalált. Egy legenda szerint be kellett bizonyítania, hogy az ő hite a valódi, mert senki nem hitt neki. Így elé állították a császár kedvenc bajnokát, Lyaeoszt és egyik gladiátorát, Nesztort, hogy küzdjenek meg egymással. Nesztort Dimitriosz a börtönben megtérítette, így a hit erejétől megerősödve győzött, de ettől annyira megijedtek, hogy azonnal végeztek Dimitriosszal a hite miatt.
A 4. sz.végén egy kis kápolnát emeltek Dimitriosz emlékére azon a helyen, ahol a rómaiak megölték. Itt helyezték el földi maradványait is a keresztények, egy márványkoporsóba zárva. Nem sokkal ezután a koporsó alól, vagy a környékéről gyógyító erejű forrás fakadt fel. Az 5. sz.-ra ez a hely nemcsak a város, de az akkori keresztény világ egyik zarándokhelye lett. A forrás vizétől meggyógyult emberek adományokat helyeztek el a kápolnában. Az 5. sz. elején Leoncius az illíriai prefektus érkezett a városba és súlyos betegségéből gyógyult ki a forrás vizének segítségével. Elhatározta, hogy megfelelő emléket állít Dimitriosznak. Így a kis kápolna helyén egy öthajós bazilikát építtetett. A 7. sz.-ban átépítették néhány apróbb kiegészítő változtatásokat hajtottak végre. A török időkben mecsetként használták. Az 1917-es tűzvész idején a fa tetőzettel együtt a templom szinte teljesen kiégett, ezt később az eredetihez hűen átépítették.

A munkálatok egészen 1940-ig tartottak.